The shape of speed

John Bevan-Smith: The shape of speed Bruce Farr és Russell Bowler hajótervezők munkásságát mutatja be. Ezt a könyvet csak a nagyon elszánt vitorlázá-rajongóknak vagy szakújságíróknak ajánlom. A mű kimerítő részletességgel tárgyalja a két új-zélandi mérnök családját és fiatalkori kalandjait, első hajóikat és pályakezdésüket. Ha ezen a kissé unalmas 100 oldalon túljutunk, meglepő érdekességeket olvashatunk a mérnökpár munkásságáról (IOR, Whitbread /Volvo, maxik, America's Cup) és csatározásaikról. Mert mind kiderült, nem elég egy gyors, jól irányítható hajót megtervezni és megépíteni, hanem legalább ugyanolyan fontos azt a hajót megvédeni az irigykedő versenytársak jogi és szakmai ármánykodásaitól. Például Bruce Farr első IOR vitorlásai voltak az első, kis vízkiszorítású, frakcionális rudazatú versenyhajók, a mostani sportvitorlások elődjei. Az akkori elvárások és szabályok (IOR) a nehéz, lassúbb hajók tervezését és építését favorizálta, ezért amikor Farr hajói sorba megnyerték a a 70-es évek helyi és nemzetközi versenyeit, a Ton Cup-okat, az ITC (az IOR-t szabályozó technikai tanács) megfelelő nyomásra úgy változtatta meg az IOR szabályait, hogy Farr hajói hatalmas büntetést kaptak - és egycsapásra kiszorultak az IOR versenyekről.
A további fejezetek a Whitbread/Volvo versenyekkel és az Amerika Kupával foglalkoznak. A könyv többször is foglalkozik Sir Peter Blake-kel, nem éppen dicsőséges fényben feltüntetve.