Egy újabb túraverseny Luciferrel. Útvonal: Balatonfüred - Balatonkenese - Siófok - Tihany - Balatonfüred. Táv: kb. 45 km.Füredre lefelé brutális szélben mentünk. Judit végig paráztatott, hogy milyen vihar lesz a Balatonon. Azután a kikötőben szokás szerint teljes szélcsend fogadott... Unalmas, gyengeszeles futamnak nézett ki a verseny. Mindenki az latolgatta, hogy Kenesén vagy Siófokon lesz a befutó. A motor nélküli hajók a hazavontatásukat kezdték előre leszervezni. A rajtvonalhoz is alig birtunk elvánszorogni.
Ami kis gyenge szellő volt, az is északról jött, ezért a rajtvonal északi végénél próbálkoztunk, közvetlenül a part elött. A startlövés pillanatában - csodák csodájára - egy hatalmas befujás jött északról. Elsők között rajtoltunk el. A mögöttünk pár méterrel lévő hajók még percekig álltak egy helyben, mire ők is megkapták a szelet.
Legnagyobb meglepetésünkre a szél kitartott, sőt egyre erősödött. Hamarosan utolértek és elkezdtek leelőzni minket a nagyobb hajók. Ebben az erős szeles, futattot menetben csak a hajó hossza dönti el a sorrendet, nem a taktika vagy a vitorlázó tudás. Az északi szél legjavát a Fűzfői-öbölben kaptuk meg: min 40 km/h alapszél 50-60 km/h befujásokkal néhányszor rendesen megfektette Lucifert. A kapitányunk lusta volt reffelni (a bőszeles szakaszon jól jön még a nagyvitorla) és ha tehette a schottot sem engedte ki. A legénység meg a hajó peremén gubbasztott. A nagyobb fetrengésknél már a kabin oldalfalára kellet lépjek, csak így bírtam megtartani magamat. A Balaton viharos arcát mutatta. Egyre nőttek a hullámok, az ég szürke volt. Tihany felé esőfelhők gyültek.
A kenesei bólyavétel eseménytelen volt. A szél hirtelen legyengült, már-már leállt. Spivel probálkoztunk előrébb jutni, a forgolodó szélben igencsak küzdenünk kellet. A befújásokban ketten küzdöttünk a behuzókötelével. Ez a félszeleses szakasz már inkább adott taktikázásra lehetőséget: egy-egy szerencsés szélcsíkkal jó pár vitorlást be tudtunk fogni. Közvetlenül Siófok elött aztán újra feltámadt a szél, és ránkjött a korábban megelőzött hajók többsége.Tihanyig forgolodó, le-legyengülő nyugati szélben kellet haladjunk. 4-5 takváltásra is sor került a bójavételig. Az utolsó szakaszon futtatott menetbe vágtattunk. A célvonalon a a Yardstick III-as vitorlások közül elsőként haladtunk át. És a szél is csak eddig tartott ki: a céltól a kikötőig gyakorlatilag teljes szélcsendben küzdöttük be magunkat, gyönyörű napsütésben. A délelötti viharos időjárásnak már nyoma sem volt...
Sajnos nem voltunk elég gyorsak. Az eredmény lista alapján nem volt elég a Soul-ra 5, az Old Kox-ra 25, a Csinibabára 12 percet rávernünk. Így csak negyedikek lettünk.
(Fényképek:www.hunsail.hu)
