Szerelés közben kitört a para: a fedélzeten találtunk egy kiesett biztosítógyűrűt. Ezzel a felfedezésünkkel a szomszéd hajókat is beidegesítettük. Jól jön néha egy kis pszichikai hadviselés is :)
A rajt a Koloska Marina előtt volt, de hiába indultunk el több mint egy óravál a start előtt, vitorlával nem tudtuk volna időben megtenni a kb. 1,5 kilométeres távot. Szerencsére egy másik hajó vontára vett minket, így éppen a tízperces lövés előtt elértük a rajtvonalat.
A startnál üde színfolt volt a múlt héten elsüllyedt, majd kiemelt Európa 30-as és legénysége: uszósapkában, buvárszemüvegben és pipával készültek az újabb versenyükre.
A rajtnál a gyenge szél miatt iszonyatos kavarodás volt. Ráadásul a legtöbb hajó a rajtvonal felső végénél tömörödött. Olyan sűrűn voltunk, hogy kézzel-lábbal kellet eltartani-lökdösni a vitorlásokat. Persze a gyenge szelet így teljesen kitakarták a vitorlák. Előrehaladni csak pumpálva vagy a többi hajót lökdösve lehetett csak.
A rajt pillanatában is egy tucat vitorlás fogott minket közre. A sporttársak artikulátlan ordibálásokkal próbálták uralni a helyzetet, jól látszódott melyik hajón volt összeszokott csapat és jó kapitány (átlagos zajszínt) és hol voltak ideges emberek (>100dB). Kb. 7-8 perc elteltével váratlanul megjött a szél és egy kicsit szétszéledt a mezőny.
Tihanyig kellemes 3-4-es szélben mentünk, hol spinakkerrel, hol csak alapvitorlázattal. Néha bejött egy-két pöff, de még mindig kellemes volt az idő. A félsziget aljánál, a hajózási csatorna kezdeténél megint elállt a szél. A legkülső bolyánál teljesen összetömörödött a mezőny, újra kezdődött a lökdösődés és az ordibálás. Mi csak kétszer akadtunk össze másik vitorlással, de végül minden gond nélkül megúsztuk a kellemetlen találkozásokat.
Jancsi egy zseniális húzással lekeresztezte a mezőnyt és a part közvetlen közelében viszonylag tiszta szélben meg tudtunk lépni. A mezőny legelejével értünk be a Csőbe. Itt kezdett komolyan viccelődni az időjárás is: 1-2-es alapszélbe 6-8-as befúlyások jöttek, rendesen megfektetve a mezőnyt. A Nyugati medencében már nagyon cudar idő fogadott minket: 60-70 km/h szél (a piros jelzés fent volt már egy jóideje) és méteres, tarajos hullámok. Minden egyes pöff 45 fok alá fektetett minket (volt deckvíz bőven), a hullámok pedig megfogták a hajót. Az árboc vitustáncot járt, minden rezgett, a hajótest rodeó-bikaként dobált minket, a megdőlt vitorláson két kézzel kellett kapaszkodjak, Jancsi rendszeresen lecsúszott a kokpit aljába.Ekkor Jancsi úgy döntött, hogy nincsen értelme folytatni a versenyt, csak a hajót tesszük tönkre ebben a szélben, éppen elég lesz visszajutnunk Füredre. Gyorsan lekaptuk a nagyvitorlát (közben be volt tekerve egy ideig a génoa is, csak árboccal is szépen mentünk háromnegyed szélben :) és visszafordultunk Tihany felé. A kompkikötő mellett megálltunk és átszereltük a vitorlázatot: kisebb orrvitorlát és a régi nagyvitorlát duplán reffelve húztuk fel.
Amint elhagytuk a Tihanyi-szorost, rájöttünk, hogy ez a szerelék is túl sok, de a latnis orrvitorlát nem tudtuk feltekerni, a leszedése a nagy hullámokon meg felesleges kockázattal járt volna. Benéztünk a Somosi öbölbe is, hátha kicsit védettebb, de ugyanolyan veszettül fújt a szél ott is, mint kint. Az 50-70km/h szélben igen viccesen haladtunk: folyamatosan 45 fok alá voltunk dőlve, az alsó deck többször is 10-20 centire süllyedt a vízbe. Jancsi a kokpit alján ült, mert megunta, hogy percenként lecsúszik a deckről. Laci a kokpit nyilásába bújt, én meg a decken ültem kint. A fedélzet első része úszott a vízben, a hullámok rendszeresen felcsaptak hozzám, jó hasznát vettem az új viharkabátomnak.
Kb. másfél órás embert és hajót próbáló menet után futottunk be Füredre.
Ui.: Másnap olyan szélcsend volt, hogy a levél se rezdült... Robival a Billabongon megittunk egy sört, ebből állt a vasárnapi vitorlázásunk.
Fényképek forrása: MVSZ, http://www.hunsail.hu/galeria.php?rovat=9#
