2008. július 25., péntek

Szélcsenedes maraton - Kékszalag 2008

Csütörtökön Jancsival mentünk le Füredre összerakni a hajót. A kikötőben már óriási tömeg volt, minden lehetséges helyen versenyvitorlások álltak már. A molók belső öblében 10-15 hajó volt egymásra kötve.

Jancsi szerencsére még Pesten benevezett minket, így nem kellet több órát sorban állnunk a versenyiroda sátrában. Az Árbóckosár elé felállítottak egy VIP sátrat, pont a lehető legrosszabb helyre. Az ember vagy a parton szabadon hagyott fél méteres sávon kerülgette a sátorköteleket vagy az asztalok között szambázott a csomagjaival. Egyáltalán, minek kellet VIP sátor? Ki volt itt VIP???

Lucifert rutinosan egy óra alatt összeraktuk. Külön felfabrikáltam rá egy kapaszkodó rendszert az orrba. Szerelés közben kikötött mellénk egy B21-es. Az a kikötőhely olyannyira keskeny (normálsian nem is áll ott senki), hogy a farrcölöpöket szét kellet feszíteni, hogy be tudjanak állni. Jancsival húztuk be őket a partról, a kormányos srác a fém oszlopokkal kűzdött, a két leányság a kétoldalt a hajókat tartotta el. Az tisztán látszódott, hogy reggel csak utánunk, a mi helyünkről tudnak majd kiállni... 

Pont, mire végeztünk a szereléssel és bezártuk a hajót, lecsapott a vihar. Brutális eső jött, alig birtam vezetni benne Alsóörsre menet. A 71-es úton több helyen tíz centiméteres víz állt. 

Alsóörsön aludtunk Laciék nyaralójában. Lefekvés elött még benyomtunk egy adag paprikás krumplit majd beállítottam az ébresztőt reggel fél hatra.

Az előrejelzések szerint pénteken csendes eső és közepes erősségű, stabil észak-nyugati szél volt várható. Emiatt brutális mennyiségű ruhát vittem magammal. A szokásos vízhatlanon és trocken felsőn kívűl még két váltás ruhát és három pulóvert pakoltam a vadi új Gumotex márkájú vízhatlan zsákomba.

Reggel még kitartóan esett az eső. Szerencsére az idő annyira nem hűlt le, így rövid tanakodás után rövidgatyát húztam a vízhatlan alá. Csodák csodájára a kikötőbe érve az eső is elállt, bár az ég egész nap nagyon borús maradt.

Indulásnál a szokásos kavarodás volt a kikötőben. A legtöbb vitorlás motor nélkül próbált kievickélni, közben meg a nagyobb hajók és a motorosok szágolduztak mindenfelé. Legalább 20 motorcsónak volt a rajtvonal térségében. Többségük biztosan nem egyesületi vagy mentőmotoros volt. Miattuk teljesen felkorbácsolódott a Balaton amúgy tükörsima vize. Ez a gyenge szélben a kisebb vitorlásoknak nagyon rossz volt, mi is többször megtorpantunk egy-egy nagyobb motoros hullámától.A szél nagyon gyenge, észak-nyugati irányú volt. Az alacsony árbócunk miatt nagyon fontos, hogy tiszta szélben tudjunk vitorlázni. Emiatt és a felülről jövő erősödésben bízva a rajtvonal északi végében próbálkoztunk a liberák és a trapézos hajók szomszédságában. A többség a déli oldalt választotta, ahol ugyan kicsit több volt a szél, de a sok egymásra torlódott vitorlás csak egymást zavarta.

A rajtunk viszonylag nyugodtan sikerült, bal csapáson tudtunk közvetlenül a bója mellett a part felé indulni. A Telebox libera meledtünk eléggé beragadt, vagy lekéshette a rajtott mert több hajóhosszal megelőztük és elkezdtük lekeresztezni :-) Sajnos a sportszerűtlen kollégáknak ez nem tetszett és bár útjogosak voltunk velük szemben egy "Húzzatok a picsába!" felkiáltással intézték el a dolgot. Attól, hogy egy vitorlás nagyobb, még pontosan ugyanúgy vonatkoznak rá is a vitorlás versenyzés szabályai, mint a legutolsó, leglassab Yardstick 3-as hajóra. A bunkó, sportemberhez nem méltó viselkedésük meg különösen bosszantó.Almádiig az egyre gyengülő, forgolódó szélben leginkább a spinakker fel- és lehúzásával foglalatoskodtunk. A Fűzfői öbelbe érve aztán teljesen szembecsapott a szél és éles menetben tudtunk csak a kenesei bójára menni. Ennyit a beigért észak-nyugati szélről...

Kenese elött többször leállt a szél, a part alatt ráadásul átfordult dél-nyugati irányba. Kinos lassússággal kúsztunk a bója felé a mezőny sürűjében. Teljesen körbevettek minket a vitorlások, a zavart szélben alig haladtunk és nagyon nehezen tudtunk csak manőverezni. Egyszer rá is szorultunk egy nagyobb túrahajóra, amit alulról másik tíz vitorlás nyomott felfelé. Lehetettlen helyzet volt. Többször teljesen megálltunk, ilyenkor kormányerő nélkül sodródtunk valamerre. Nagy nehezen, az alattunk lévő vitorlásokat elengedve beálltunk legalulra és és egy szélfoltott kihasználva probáltunk harcolni a bójánál a belső helyért. Persze ez sem volt egyszerű: a bójánál álló, gyakorlatilag mozdulatlan és kormányozhatattlan vitorlások nem tudtak helyet adni nekünk és a nyomunka haladó többi szerencsés hajónak. Viszonylag kevés ordibálás után mindenki rájött, hogy nem tudnak neki helyet adni és türelmesen kivárta a sorát, amíg körbeevickélte a pályajelet.

Itt jegyezném meg, ebben a szituációban nagyon jól látszódott, mennyire nem ismerik a vitorlás versenyszabályokat a kapitányok. Normálisan a bójánál lévő hajóknak helyet kell adniuk a belülre érkező vitorlásoknak. Azonban ilyen helyzetben, amikor a pályajelnél lévő vitorlások tehetettlenek - a kivűlről érkező hiába kiálltja: "belső hely!" - neki kell elsőbséget adnia és mindent megtennie az ütközés elkerülése végett (Vitorlázás versenyszabályai, 18.2. (5)) 

A szél délnyugati irányba stabilizálódott és mi megkezdtük hosszú cirkálásunkat Siófok felé. Csak 4 órakor vettük a bóját, máskor ilyenkor már a Nyugati Medencében szoktunk hajózni. 

Tihany felé továbbra is cirkálni kellett, de legalább a szél felerősödött egy kicsit. A félsziget elött 3-4-es szél volt, végre rendes sebességel haladtunk. A Tihanyi szoros megint rettenetes volt. Hatalmas lyukak a szélben, teljesen váratlan irányú befúlyások tették izgalmassá a kompok közötti szlalompályát. Hat óra lett, mire átértünk a Nyugati Medencébe.

Középvizen haladtunk éles menetben a gyenge, 1-2-es északnyugati szélben. A legtöbb vitorlás a déli partot választotta. Sokáig úgy tünt, bejött a számításunk. Több hajót is leelőztünk, példáúl az Opál nevű Yardstick 3-as kollégát kilóméterekkel hagytuk magunk mögött. Közben szélhiány miatt többször is megálltunk, illetve 90 fokos szélfordulók szórakoztattak minket. Naplementére Badacsony elé érkeztünk. A bajok itt kezdődtek...

Napnyugtakor a szél először teljesen megállt, majd délről frissült. Ez a parthoz közeli hajóknak kedvezett, az előnyünk szemmel láthatólag csökkeni kezdet. Egy örökké valóságnyi várakozás után végre mi is megkaptuk a friss szelet - délnyugati irányból! Ez azt jelentette, hogy cirkálhatunk Keszthelyig! Persze minden egyes takknál úgy tünt, még mindig a Fónyódi és a Badacsonyi kikötő bejárata között cirkálunk. Ráadásul szél inkább csak középvizen volt, rendszeresen hatalmas lavórokba sikerült bevitorláznunk. Elég izgalmas volt a sötétben haladni, rendszeresen keresztezve a szembejövőket és a másik takkon vitorlázókat. Az első fordulónál pont az Opál keresztezett le minket, aki alíg egy órája még több kilómeterrel volt mögöttünk. Több kivilágitattlan szellemhajóval is találkoztunk, mások meg karácsonyfát csináltak a vitorlásukból.

Este fél tíztől hajnali négyi tartott, mire eljutottunk Badacsonytól a keszthelyi bójához. A Keszthelyi öböl hozta a szokásos szélcsendes formáját. A legszörnyűbb az volt, amikor kb. egy kilóméterrel a bója elött teljesen elállt a szél és lepkefingokra vadászva tudtunk csak előre haladni. Egy szélfolt - maximum tízméter előremenet. Ráadásul mindegyik szélcsík másik írányból érkezett, emiatt állandóan forgolódni kellet. Ezt az utolsó kilómétert majd egy óra alatt tettük meg. Ez volt az egész verseny mélypontja. Én már nem bírtam idegekkel, plusz még totál elgémberedtem attól, ahogy egész éjszaka az orrvitorlát világítottam meg, így itt lefeküdtem aludni egy órára.

A bójánál közvetlenül elöttünk fordult Zorkó (másik Néva), de a 100 méteres előnyük behozhatattlannak tünt. De a Keszthelyi öbölből kifelé menet már legalább nem kellet cirkálni, spinakkert húzva csorogtunk Füred felé (micsoda optimizmus!). Még Györök elött összefutottunk a Fielin-gel is. Szegények legalább egy órával voltak lemaradva hozánk képest.

A Csuhé után stabilizálódott a szél: kifújt, egyes-kettes erősségú dél-nyugati szellő lengedezett. Szépen lassan lehúztunk a déli partra. A legtöbb vitorlás az északi oldalon haladt, páran próbálkoztak csak középen. Igazából eléggé együtt haladt a mezőny, nem nagyon tudott meglépni senki sem. Fonyódtól teljesen a part közelében haladtunk hátszélben. Laci nagyon jól belejött a spi kezelésébe, még Jancsi is megdicsérte, ami igazán nagy szó.

Ez a szakasz eléggé eseménytelen volt. Én próbáltam pihengettni, hogy este legyen elég erőm hazavezetni. Közben nagyon szép idő lett, kellemes meleg, napsütés és bárányfelhők. Ennél szebb időjárást egy hétvégi örömvitorlázásra el sem lehetne képzelni! De mi versenyeztünk...

Zorkót szép lassan behoztuk, egyvonalban haladtunk, kb. 3 kilométernyire egymástól. Tihany elött Jancsiban ördögi terv fogant (nem véletlenül hívják Lucifernek a vitorlását): közvetlenül a déli parton haladva tartani tudjuk Zorkót, majd ha Földvártól raum-os menetben megyünk fel a Tihanyi szorosba, akkor meg is tudjuk előzni. És a terv bevált! Zorkóra több, mint két kilómétert vertünk, mire átjutottunk a szoroson. Persze a cső megint nagyon vacak volt, nagyon legyengült benne a szél.

Legnagyobb meglepetésünkre Tihany mögött fújt a szél! Sőt, legalább hármasra felerősödött. Öreg-Tihanyig tudtuk tartani a spinnakert, akkor kaptunk egy nagyon csúnya befújást mire szépen leborultunk és elkezdtett a hajó felluvolni. Rekord idő alatt kaptuk le a spinnakert, megúszva így egy komolyabb katasztrófát. A Hajógyári öböl magasságáig negyedszélben mentünk, majd újból fordult a szél: az utolsó ötszáz métert megint spanakkerrel tettük meg. Délután háromkor futottunk be, 30 óra vitorlázás után.

Eredmény: 575 indulóból 444. lettünk. Yardstick 3-ban 32-ből 16. Fieling nagyon szépen ledolgozta a hátrányát és nyolc perccel utánunk befutott. Zorkóra végül is 12 percet vertünk.
[Fotók: www.kekszalag.hu]

2008. július 14., hétfő

Egis Kupa - 2008. 7. 12. - 13.

Péntek este mentünk le Füredre, de így sem bírtam elkerülni a korai kelést. Fél nyolckor már lent voltam a kikötőben. Gyors hajószerelés után rögtön indultunk Csopak alá. A gyenge szél miatt a kikötőből alig birtunk kivitorlázni, többször is az oszlopokon toltuk előre magunkat. Kint keleties irányú, nagyon forgolodó, egyes - kettes szél lengedezet. Pár hosszú takkal másfél óra alatt értünk el a rajtvonalig.

Az első hajóosztály rajtjánál már világosan látszódott, hogy rosszul rakták ki a pályát: gyakorlatilag forduló nélkül fel lehetet cirkálni a felső bólyához. Yardstick 3-as vitorlások rajtoltak utoljára. Mi a rajtvonal északi végét választottuk, ami egy kedvező szélforulóval együtt nagyon bejött nekünk: futattot menetben tudtunk felfelé haladni fordulók nélkül. A cirkáló bólyánál már nem csak a saját hajóosztályunkban vezettünk, hanem több, 5 - 10 - 15 perccel korábban rajtoló vitorlást is megelőztünk. A verseny alatt a legfontosabb taktika a tiszta szél megszerzése volt. Így a cirkáló bólyánál lévő tumultust felülről kerültük meg, újabb hajókat leelőzve. 

Az első raum szakaszt majdnem cirkálva kellet megtenni. Mi eröltettük a spinakkert, de orrvitorlával szerintem jobban haladtunk volna. A második raum szakasz hátszél volt, de a gyenge szél miatt raumolni kellet. Három fordulóval értünk le a betétbólyánkhoz. Az újabb cirkáló részt megint forduló nélkül tudtuk teljesíteni. Szerencsére a versenyrendezők pályarövidítést rendeltek el és a felső bólyánál befuttatak minket. A futamban abszolútban és korrigált idővel is elsők lettünk.

Lecsorogtunk az egyre gyengülő, el-elálló szélben a rajtvonalhoz. Egy óra várakozás után índították a második futamot. Közben annyira leállt a szél, hogy az elsőként rajtoló leggyorsabb Assok sem bírtak haladni, így aztán a rendezők lelőtték a versenyt és parti halasztást rendeltek el. Hazafelé szerencsére elvontattak minket Füredig, a teljes szélcsendben maximum evezve juthattunk volna haza.

Vasárnap reggel a kilenc órás rajt miatt még korábban kelltem. Negyed nyolckor már Csopak felé küzdöttünk a szombatihoz hasonló gyenge, lepörgős szélben.

A pályát ma jobban sikerült kitűzni, így tényleg cirkálni kellet a felső bólyához. Jól rajtoltunk és taktikusan haladtunk előre. Az összes ellenfelünket még a cirkáló szakaszon lehagytuk.A gyenge szél miatt egykörösre rövíditett pályát hamar teljesítettük.

A futam vége után még két órát várakoztattak minket. 12-kor elkezdték újból a rajteljárást, de elrontották az Assok startját: az egyperces jelzést hamarabb adták le. A futamot érvénytelenítették. 10 perc után aztán végre megjött a versenyrendezők esze és befejezték a versenyt. 

Eredményünk: mindkét futamban elsők lettünk, így megnyertük a Yardstick 3 kategóriát.

2008. június 30., hétfő

Vitorlás témájú regények és krimik

A Practiacl Boat Owner magazinban szokott rendszeresen publikálni Sam Llewellyn. Ez a leírhatattlan és kimondhatattan nevű angol úriember egész sorozat vitorlázással kapcsolatos krimit írt. Magyarul csak a Vakhajózás című műve jelent meg (antikváriumban még fellelhető). Ezen kivűl és már kiolvastam a Death Roll, Deadeye, Bloodknot és a Riptide regényeket is. Nagyon jók, a hajózáshoz nem értő krimikedvelők is élvezni fogják.

Külön érdekessége a könyveknek, hogy az egyes helyszínek és szereplők újból és újból felbukkanak: a Vakhajózás főszereplője a többi regényben is megjelenik, mint mellékszereplő.

2008. június 29., vasárnap

Billanong Kenesén

Pár kép Billanbongról és a Kenesei kikötőről:




2008. május 30., péntek

Adria, '08. május: Mir - Biograd

Utolsó napunk! Csendes időben kihajóztunk a Telascica öbőlből és Biográd felé vettük az irányt. Mivel vitorlásunk merülése csak 1,7méter, így  kipróbáltuk a Vela Proversa átjárót Katina szigete és Koranti között. Itt nincsenek bóják, hanem parti tranzit jelek vannak mindkét irányba.

Étterem Katinán

Tranzit jelek a Vela Proversa átjáróban

Vela Proversa átjáró

Délután még belefért egy kis fürdőzés és henyélés Vrgada elött, Artinánál. Itt a parton van egy kis homokos partszakasz és a tenger is egyszerűen csodálatos.

Horgonyzó hely Vrgadánál

Utolsó ebédünk a hajón

2008. május 29., csütörtök

Adria, '08. május: Mir

Néhány extra kép Mirről és Dugi Otok sziklaszírtjeiről.

Mir öből

Protekciós helyen parkolunk :)

A halászkikötő

Sziklaszirtek

Sziklaszirtek

Adria, '08. május: Sutomiscica - Mir

Szélcsendben indúltunk el, olajos tengeren Sutomiscicáról. Megkerültük Ugljan északi csücskét és bekanyarodtunk Kornati irányába. Közben felerősödött a szél is, de sajnos délkeleti irányból. Kellemetlen zötykölődés várt ránk Dugi Otok déli csücskéig.

Halászhajók Ugljan északi csücskénél - itt még szélcsend van

Gábor élvezkedik - végre vannak hullámok a tengeren

Ilyen jó vitorlázó idő volt :)

Tukoscak szigete

Jó kis hullámok voltak, fröcskölt rendesen :)

Az út utolsó része volt a legkellmesebb: Telascica öbőlben, sima vizen hátszeleztünk egyet.

2008. május 28., szerda

Adria, '08. május: Biograd - Sutomiscica

48 óra elteltével visszajöttünk a tengerre. Indulás elött gyorsan betoltunk egy hamburgert a kikötő sarkánál lévő büfében. Az ismert világegyetem egyik legjobb hamburgerét készítik itt: a büfésnéni frissen süti a húst és jól telipakolja csalamádéval és minden más finomsággal.

Juditra rájött a kívánósság: elrohant a helyi piacra kellkáposztát venni. Aztán menet közben meg is főzte! Ahoz képest, hogy a legkisebb hullámzásban képes rosszul lenni a fedélzeten, órákig lent volt a kabinban főzőcskézni. Viszont mi kezdtünk rosszul lenni a kelkáposzta főzelék szagától, nem is ment le senki a kabinba, amíg ki nem lett szellőztetve a vitorlás.

Halászhajó Biogradnál

Amúgy gyenge hátszélben vitorláztunk a Pasman csatornán észak felé.  Osljak szigete felett, Preko elött (mindenki tudja, itt született Ivo Masina!) hatalmas delfinrajjal találkoztunk. Legalább negyed órág vonult a raj, mi meg próbáltuk a delfineket fényképezni . igazából nem sok sikerrel.

Delfinraj Preko elött

Osljak szigete

Vitorlás Preko elött

A késő indulás miatt csak Sutomiscicaig jutottunk, ahol egy kellemes estét töltöttünk a hajón. 

Halászhajó Sutomiscica öbölben

2008. május 26., hétfő

Adria, '08. május: Zut - Biograd

Teljes szélcsendben ráérősen motoroztunk Biográd felé. Gangaro szigete elött megálltunk fürdeni, majd kikötöttünk Biográdban.

Marina Zut. Jól látszik a pár évvel elzelötti bozóttűz nyoma

Totál szélcsend

Zut öböl nyugati bejárata, a Razanj félsziget csúcsa.

Búcsú a vitorlástól - de holnapután visszajövünk!

2008. május 25., vasárnap

Adria, '08. május: Zut

Zut nagyon jó hely. Az öből jól védett, a kikötőhelyek rendben vannak. Parton több étterem is van, a marinában pedig van egy kis bolt, reggelente friss péksüteményekkel. A vizesblokk is teljesen rendben volt. 

Zut marina

A marina fölötti hegyről nagyon szép kilátás nyílik minden irányba, érdemes megmászni, kb. 15 perc alatt fel lehet érni.

Kilátás a Zut öbőlre

Bizikovica faluja

Golubovac öböl, a marina déli csücske

Kilátás Kornati - Dugi Otok irányába

Kornati

Adria, '08. május: Preko - Zut

Gyenge hátszéllel indúltunk Ugljan felső csücske felé. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy engedtük Robit kormányozni. Ő előszeretettel elalszik vezetés közben - ezt csak onnan lehet észlelni, a hogy finoman elkezd horkolni.

Robinak ma nagyon meggyűlt a baja a pillangózással. Áthúzott, kitámasztott génuával nagyon kell figyelni, csak pár fok eltérést enged meg ez a beállítás. Ráadásul a gyenge szellő mindig pörgölődősebb, amit szigorúan le kell követni.  Ha felélesedünk, akkor az orrvitorla kezd el csapkodni - ez spibummal elég vicces tud lenni - ha nagyon leesünk, akkor meg a bumm csap át - ami még rosszabb. 

Robinak mindkét állapotot sikerült előidéznie, az egyik spontán halzolást pedig úgy adta elő, hogy nekem éppen előre kellet mennem valami kötelet elrendeznem a kabintetőn, amikor átcsapott a bumm. Egy tigrisbukfenccel vetődtem rá a bocira, fejem felett pár centivel zúgott el a vitorlarúd. Nem volt vicces.

Robi kormányoz

Kemény vitorlás élet :)

Száguldunk

Sajnos nem tarott ki egész nap a szél

Ugljan megkerülése után még egy kicsit vitorláztunk, majd elállt a szél. Iz-nél mégegyszer kitekertük a vásznakat, de a sziget alsó végéig sem tartott ki a lepkefing. Így motorral kellet továbbhaladjunk Zut szigetéhez.

Marina Zut

2008. május 24., szombat

Adria, '08. május: Biograd - Preko

Újra tengeren! Ezúttal Maza, egy Gib' Sea 43-as fedélzetén. Csodás nyári idő, napsütés és nulla szél. A vásárlással és a hajó átvételével jól elszüttyögtünk, csak későn bírtunk elindúlni Biográdból. Motorral haladtunk északnyugat felé, cél Preko új kikötője.

Szárazföldi edzés Biográdban

Robi vitorlázik :)

Csapatunk egyik fele (már megint inni kell)

Kapitányunk, Ricsi éppen keményen dolgozik

Zsuzsa, Dönci barátnője

Mivel sajnos szél nem volt, ezért alternatív programokkal dobtuk fel a hangulatot. Dönci önként jelentkezett arra, hogy megszivassuk. Mindenképpen fürdeni akart a tengerben és ő maga kért meg minket arra, hogy egy kötélen vontassuk. Érdemes a következő három képen alaposan megfigyelni, miként fagy az arcára a mosoly, pedig a tengervíz kellemesen meleg volt. Sajnos nem tudtuk a tengerbe fullasztani, pedig nagyon keményen dolgoztunk rajta :)

Itt még jó poénnak tünik a vontázás...

... de itt már kezd gyanussá válni a dolog...

...ezek tényleg vízbe akarnak folytani engem?

Maza Prekoban

A prekoi marinát már fél éve hírdetik mindenfelé, de május végén még hivatalosan nem üzemelt. Az új molók már készek, de a vizesblokk és az iroda is zárva volt. Sebaj, kikötői díjért se jött senki!

Preko az adriai szigetvilág leghíresebb települése. Itt született ugyanis Ivo Masina, akinek mi évek óta nagy tisztelői vagyunk. Első utunk is az emléktáblájához vezetett.

Ivo Masina emléktáblája

Preko