Gyenge hátszéllel indúltunk Ugljan felső csücske felé. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy engedtük Robit kormányozni. Ő előszeretettel elalszik vezetés közben - ezt csak onnan lehet észlelni, a hogy finoman elkezd horkolni.
Robinak ma nagyon meggyűlt a baja a pillangózással. Áthúzott, kitámasztott génuával nagyon kell figyelni, csak pár fok eltérést enged meg ez a beállítás. Ráadásul a gyenge szellő mindig pörgölődősebb, amit szigorúan le kell követni. Ha felélesedünk, akkor az orrvitorla kezd el csapkodni - ez spibummal elég vicces tud lenni - ha nagyon leesünk, akkor meg a bumm csap át - ami még rosszabb.
Robinak mindkét állapotot sikerült előidéznie, az egyik spontán halzolást pedig úgy adta elő, hogy nekem éppen előre kellet mennem valami kötelet elrendeznem a kabintetőn, amikor átcsapott a bumm. Egy tigrisbukfenccel vetődtem rá a bocira, fejem felett pár centivel zúgott el a vitorlarúd. Nem volt vicces.
Robi kormányoz
Kemény vitorlás élet :)
Száguldunk
Sajnos nem tarott ki egész nap a szél
Ugljan megkerülése után még egy kicsit vitorláztunk, majd elállt a szél. Iz-nél mégegyszer kitekertük a vásznakat, de a sziget alsó végéig sem tartott ki a lepkefing. Így motorral kellet továbbhaladjunk Zut szigetéhez.
Marina Zut
