Euphorie avagy a Titanic visszavág

Euphorie - Beneteau 45F5 túra-versenyhajó. Bruce Farr és Pirinfarrina tervezte ezt az igen sikeres vitorlás típust. A magasabb árboc és a mélyebb tőkesúly biztosítja a gyors haladást és a nagyobb visszaállító nyomatékot a hasonló túrahajókhoz képest. A frakcionális rigg és a szokásosnál nagyobb vitorlák kezelése - elsősorban a klasszikus nagyvitorla reffelése - összeszokott csapatot igényel. Jó állapotú vitorlázattal igen komoly sebességpotenciálja van, különösen az Adriára is jellemző gyengébb szelekben.
Az Euphorie-nak négy kabinja van: kettő szokásos hátsókabin franciaággyal, illetve két emeletes ágyas ikerkabin a hajó orrában. Az első fürdőszoba a két orrkabinon át érhető el. Belső elrendezése a 15 évvel ezelőtti divatot követi: tágas kapitányi asztal és hosszanti konyha. A szalon a hajó méretéhez képest kissé kicsi, cserébe a kabinok normális méretűek.
A hajó egyetlen tervezési hiányossága: a szellőzése. Sajnos nincsen egyetlen szellőző kürtője vagy nyitható ablaka a hajótest oldalában, így esőben nem lehet szellőztetni. A szalon tetején sincsen nagyméretű nyitható tetőablak, a reggeli lábszag nehezen múlt csak el...

Sajnos az Euphorie már nagyon leharcolt példány. Legalább 15 éves, végig charter cégek üzemeltették. És ez minden porcikáján látszódik. Nem csak a kabinbelső, a padlózat kopott, de szinte az összes szerelvény elhasználódott már. Sok kötél még az eredeti, a kötélfogóknál, csigáknál szét vannak rongyolódva. A jelenlegi tulajdonosának csak két hajója van, azok persze szezonban végig kint vannak a vízen, nincsen megállás. Emiatt a kisebb karbantartásokra, javításokra gyakorlatilag nincs idő (a hajó átadásra kb. 4 óra jut!), a két vitorlás kora őszre pedig szánalmas állapotba kerül.Az Euphorie-val három túrát tettünk: 2003-ban ősszel, 2004-ben májusban és októberben. Mindhárom alkalommal komolyabb hibákkal kellet megküzdenünk. Olyan bosszantó apróságokat, mint az esőben beázó, repedezett ablakok nem is említek...

2003 október:
- Nem működött a GPS
- Rossz volt az üzemanyagszint-jelző műszer. A mutató a teli szintet jelezve ki volt akadva. A kedves tulaj meg elfelejtette megtankolni a hajóját. Ebből aztán később volt egy kis kalamajka is származott: Kornatira tartva, az olajos tengeren (értsd: no wind, tükörsima víz) leállt a motor... az Istennek se tudtuk beindítani újra. Vállalkozó szellemű, kicsit ittas csapattagjaink már a motort is majdnem szétszedték, mire kiderült: csak az üzemanyag hibádzik. Magyarán nincs... Akkor jött a gondolat, hogy a hajón található, mindenféle gyanús kannákban sötétlő gyanús folyadékokat öntsük össze (kb. fél liter lett a végén), és etessük vele meg a motort. Mázlink volt: az egyik löttynek volt egy kis dízel tartalma is. A semmi szélben két óra "vitorlázással" megközelítettük Jezera kikötőjét, és az utolsó három csepp üzemanyaggal sikerült beparkolnunk a benzinkúthoz - amit aznapra már bezártak.
- Parti 220 V-os áramot használva a vízcsapok kicsit csipkedtek: mint kiderült: rossz volt a 220V-os rendszer földelése...

2004. május: mi voltunk az első turnus, így viszonylag rendben volt a hajó. Kapott egy új orrvitorlát és GPS-t. Viszont nem működött a mélységmérője! Ráadásul hónapokon át egy olyan helyen volt kikötve az Euphorie, ahol apálykor felült. Vicces volt az amúgy is szűk helyről - a tökesúlyt iszapban vonszolva - kifordulni Zadar belső kikötőjének legbelső helyéről... Kedves kapitányunk igen csak leizzadt ebben a manőverben...

2004. október:
- a vitorlás alját olyan vastagon borította be az alga, hogy a cég szintén nem túl jó állapotban lévő Bavaria 44-ese lenyomott minket! Nagyon nagy szégyen volt!
- az új orrvitorla (magyar gyártmány) behúzó szeme elszakadt. A fémgyűrű nem a halfejbe volt beintegrálva, hanem három (3!) max. két centi széles pánttal volt rögzítve. Sajnálatos módon a pánt rendszeresen nekidörzsölődött az árbocmerevítő köteleknek. Amikor átvettük a hajót, már csak egy és egynegyed pánt tartotta a vitorlát. Persze az első erősebb szélben az is azonnal elszakadt. Szerencsére a hajón volt a régi génoa, ami jó ronda és szétnyúlt volt, de legalább működött. Ez a hiba különösen bosszantott, mert azt mutatta meg, hogy mennyire nem törődtek a vitorlással.Egyik alkalommal sem kaptunk a hajóra mentőtutajt (kötelező). A 4 személyes boci NEM helyettesíti a mentőtutajt. Hajóbérlésnél ne szégyeljük elkérni a mentőtutajt és minden esetben tanulmányozzuk át a tutaj vízrebocsájtási és aktiválási módját.
A hajó szomorú állapota végül is arra kényszerített minket, hogy másik hajót keressünk az újabb túrákra, hiába a nagyon kedvezményes ár...

The shape of speed

John Bevan-Smith: The shape of speed Bruce Farr és Russell Bowler hajótervezők munkásságát mutatja be. Ezt a könyvet csak a nagyon elszánt vitorlázá-rajongóknak vagy szakújságíróknak ajánlom. A mű kimerítő részletességgel tárgyalja a két új-zélandi mérnök családját és fiatalkori kalandjait, első hajóikat és pályakezdésüket. Ha ezen a kissé unalmas 100 oldalon túljutunk, meglepő érdekességeket olvashatunk a mérnökpár munkásságáról (IOR, Whitbread /Volvo, maxik, America's Cup) és csatározásaikról. Mert mind kiderült, nem elég egy gyors, jól irányítható hajót megtervezni és megépíteni, hanem legalább ugyanolyan fontos azt a hajót megvédeni az irigykedő versenytársak jogi és szakmai ármánykodásaitól. Például Bruce Farr első IOR vitorlásai voltak az első, kis vízkiszorítású, frakcionális rudazatú versenyhajók, a mostani sportvitorlások elődjei. Az akkori elvárások és szabályok (IOR) a nehéz, lassúbb hajók tervezését és építését favorizálta, ezért amikor Farr hajói sorba megnyerték a a 70-es évek helyi és nemzetközi versenyeit, a Ton Cup-okat, az ITC (az IOR-t szabályozó technikai tanács) megfelelő nyomásra úgy változtatta meg az IOR szabályait, hogy Farr hajói hatalmas büntetést kaptak - és egycsapásra kiszorultak az IOR versenyekről.
A további fejezetek a Whitbread/Volvo versenyekkel és az Amerika Kupával foglalkoznak. A könyv többször is foglalkozik Sir Peter Blake-kel, nem éppen dicsőséges fényben feltüntetve.

Adriai kikötők

Ha már az előző post kapcsán a kezembe került az Adriai kikötők könyv, pár szót írok is róla.
Karl-Heinz Bestandig: Adriai kikötők: 777 kikötő az Adrián és 1000 GPS pozició - az általam ismert legjobb Adria pilot könyv. Az Adria ex Jugoszláviához tartozó partszakaszát mutatja be egyszerűen rajzolt, jól áttekinthető, lényegre törő térképvázlatokkal. Minden kikötésre alkalmas hely (öböl, marina) külön rajzon van részletezve, a legfontosabb helyi információkkal. A második részben a GPS pozíció pontok és fontosabb útvonalak találhatóak.
A mű sokkal jobban használható a Horvát Oceánográfiai Intézet hivatalos Adria pilotjánál vagy az Imray Adriát bemutató könyvénél. Az egész Adriát bemutató térképeknek köszönhetően nem csak kikötésnél nyújt segítséget, hanem az útvonaltervezésben is.

Tengeralattjáró bázis

Az Adria horvát részén több elhagyott tengeralattjáró- vagy gyorsnaszád-bázis található, amelyek szabadon látogathatóak. A képeken látható bunker Dugi Otok sziget északi részén, Dumboka nevű öbölben van: kb. félúton Bozava és Brbinj között, Sestrunj-jal szemben (Pozíció: É, K - majd beírom).
A bejáratnál mindkét oldalon van elég hely kikötni, akár két vitorlásnak is. A vízmélységgel sincsen gond, kb. 6 méteres víz van közvetlenül a partfalnál is.
A bejárat mellet néhány kisebb épület van, például a képen jobboldalt látható mellékhelység.
A bázis kb. 100-150 méter hosszan nyúlik be a hegybe. Az alagút eleje betonnal bélelt, hátrébb csupasz sziklfalak vannak. Mindkét oldalon két méter széles járda van. Bal oldalon több kisebb helységet is találtunk, korhadó vasajtókkal lezárva.Legnagyobb meglepetésünkre egy halászhajó volt kikötve az alagút végében.
Hasonló bázisok találhatók még Brac, Lastovó és Vis szigetén, illetve a Sibenikbe vezető Sv. Ante csatorna bal oldalán is. Karl-Heinz Bestanding: Adriai kikötők: 777 kikötő az Adrián és 1000 GPS pozició című könyvben a többi bázis pontos helye is megtalállható.

A folklór tengeralattjáró bázisoknak hívja ezeket a bunkereket, de sokkal valószinűbb, hogy gyorsnaszádok állomásoztak itt. Erre utal a kb. 8 méter magas bejárat, illetve a bejárat formája is. Mindenesetre Jugoszláviának volt két darab Sava típusú dízel tengeralattjárója. Az egyetlen megmaradt példány a bosnyákoknál van szolgálatban jelenleg.
A horvátoknak jelenleg egy kísérleti, fegyverzet nélküli dízel tengeralattjárójuk van. További információk a horvát illetve az ex-jugoszláv haditengerészetről:
http://www.hazegray.org/worldnav/europe/croatia.htm
http://www.hazegray.org/worldnav/europe/yugo.htm

Kisoroszi

Hosszas keresés és küzdelem után sikerült erre a Kisoroszi légifotóra szert tennem. Ha majd egyszer nagyon unatkozni fogok, talán csinálok egy térképet belőle.

Pokonji Dol

Pokonji Dol sziget és világítótorony, Hvar szigete előtt.
Pozíció: N43° 09,34, E16°27,13
Fényjelzése: Fehér, felvillanó fény 4 másodperces periódusidő, láthatóság: 10 tengeri mérföld (Fl 4s 20m 10M)

Roncshajók

Néhány érdekes hajó a fényképgyűjteményemből.

Kukás hajó az Adrián

Egy igazi roncshajó (vajon, hogy kaphatott engedélyt a kikötő elhagyására?)

Halászhajó

Hátszél :-)

Csak a vitorla maradjon szárazon!
Érdemes megfigyelni a viharöltözet kiegészítőjét: nejlonzacskóba bugyolált sportcipő :-)

Fekete leves...

...avagy, amikor nem úgy folynak a dolgok, ahogy kellene (a képen látható vitorlásnak semmi köze a történethez).
Probléma: a charter hajó átvételekor az ember a fontosnak tünő dolgok (vitorlázat, kötelek, autopilot, mentőfelszerelések) tanulmányozása miatt elsiklik egy csomó lényegtelennek tetsző részlet felett. Tavaly ősszel mi ezt jól meg is szívtuk, pontosabban szagoltuk.
Az újabb hajókban egy EU környezetvédelmi direktíva miatt a wc-ket ellátják fekália tartállyal. Kikötőben ebbe a tartályba kell gyűjteni a kismackókat, aztán a nyílt tengeren szabadon lehet őket engedni. Egy csap szabályozza, hogy a szennyvíz egyből a tengerbe folyjon vagy a tartályban gyüljőn.
A hajó átvételekor mi sem törődtünk nagyon a wc-kel. Tudtuk, hogy működnek, talán be sem néztünk a fürdőkbe, csak hogy mielőbb kifuthassunk. Napokig nem is volt semmi baj...
A negyedik napon kezdett feltűnni, hogy mindenki, aki a hátsó wc-t használja, feltűnően büdöset termel. Eleinte ezt az anomáliát túlzott bélműködésünknek tulajdonítottuk, így nem is foglalkoztunk vele. De amikor az egyik lány mackós ugratásainkat meghallva égre-földre esküdözött, hogy csak pisilt, mi is gyanút, illetve szagot fogtunk.
Ekkor egyik önként vállalkozó matrózunk próbakakilást tartott, mondván, biztos a lányok nem tudják üzemszerűen használni a wc-t. Második pumpálására megütötte orrunkat újból az ismerős szag: a hajó oldalából, alig pár centivel a deck alatt sárgásbarna lé spriccelt ki.
Rájöttünk a döbbenetes igazságra: a fekália tartály megtelt és a trutymó a túlfolyón keresztül távozott, pont az orrunk elé.
A vészhelyzetet példás csapatmunkával hárítottuk el. Először is, mindenki nagyadag pálinkát vételezett, ki tudja, mi fog majd történni velünk wc szerelés közben. A hajó (szét)szerelése amúgy is kedvenc foglalatosságunk*. A fürdőhelyiség borító paneljait percek alatt eltávolítottuk és megtaláltuk a feketéllő, enyhén áttetsző szennyvíztartályt.
A tartály lefolyójának a kinyitása kisebb környezeti katasztrófát idézett elő: kb. 80 liter szar távozott egyszerre (szinte éreztük, ahogy a hajó megkönnyebbült), hatalmas barna foltot hagyva a tengeren. A fedélzeten percekig nem lehetett levegőt venni, a penetráns illatot a lengedező hátszél a kabinba is befújta.
Mikor magunkhoz tértünk a biológiai csapástól, újabb kellemes feladat várt ránk. A tartályt újból el kellet zárni és a wc-n keresztül telipumpálni vízzel (80 liter!), hogy kiöblitődjön. A második eresztés már csak kisebb károkat okozott az Adria élővilágában de mi ennek a szagától is percekig fuldokoltunk.
Még egy öblítésre volt szükség, hogy normalizálódjon a helyzet. Estére az erősödő sirokkó elfújta a büz maradékát is.
Tanulság: az első kábelfektetés után nézzük meg, jönnek-e a halak. Ha nem, akkor nagy baj van!

*Egy alkalommal egy lecsapott horgonycsörlő biztosíték miatt lelkes villamosmérnök útitársunk a kapitányi asztaltól az orrkabin elejéig lebontotta a hajó belsejét, hogy megtalálja, hol van elszakadva a vezeték :)

Monohull - multihull találkozó

Ha már az előző postban is haváriáról írtam, folytatom a sort egy díszpéldánnyal.
Helyszín: Adria, Murtersko More, valahol Murter és Kaprije között.
Ahogy a képen is látszik, a tenger sima volt, kb. 2-es alig szél fújt és tökéletes látási viszonyok voltak. És a két hülye mégis összeütközött! Döbbenetes!
Valószínűleg mindkét társaság autopilottal ment és a sörösüvegük aljánál nem nézett nagyobb távolságra. Az Elan pont telibe trafálta a katamarán első merevítő - összekötő rúdját, ami el is tört. A katamarán forstága ehhez a merevítőhöz van kötve, ezért az árboca is kitört.
A gyenge szélben kolbászolva volt időnk megfigyelni a történésket (sajnos az ütközésről lemaradtunk). Kb. egy óra alatt sem voltak képesek szétválasztani a két hajót, vagy legalább betekerni az Elan vitorláit. Több hajó is felajánlotta nekik a segítségüket, de nem éltek vele.
Sajnos a végkifejletről nincsenek információim.

Vruljei kalandok

Az egyik alkalommal, még valamikor 2001-ben egy nagyon kellemes estét töltöttünk el Vruljén. Fogyott a hínárpálinka is bőven a csendes időben...
Másnap reggel dühöngő bórára ébredtünk. A szél kicsivel napkelte előtt kezdett fújni és reggel kilencere érte el a csúcsot. A szigeten végighúzodó hegygerincről lebukó széltől süvítettek a drótkötelek. A védett öbölben szerencsére nem alakult ki hullámzás, de azért látszódott, hogy kellemes, hányatatott napunk lesz majd.
Vruljén rajtunk kivül csak egy másik vitorlás volt, horgonyon állt egy kicsit kijjebb az öbölben. Valamelyik korán kelő útitársam unalmában kiszúrta, hogy szánt a horgonya. Az erősödő szélben a hajó mind jobban közelített az öböl túloldalához. Úgy tűnt, mintha még aludnának a hajón.
A reggeli befejezése után úgy döntöttünk, felébresztjük a veszélybe került hajó hétalvó legénységét. Addigra már a falubeliek is összefutottak, izgatottan rikácsolva mutogattak a vitorlás irányába. A helyi kocsmáros-halász a fejét csóválva nézte nyitott csónakját és a sziklák felé sodrodó yachtot. A 10 lóerős dieseljével meg sem tudná mozdítani a 45 lábas monstrumot.
Eduval beugrottunk a bociba, megnézni, tudunk-e esetleg segíteni a bajba került yachton. A hajó zárva volt, a legénység valószínűleg Kornati valamelyik hegyét indult megmászni. A többiek csalódott arcunkat meglátva a környékbeli dombokat kezdték távcsővel fürkészni, hátha meglátják tengerészeinket. Utolsó renényünk a hajókulcs volt, de sajnos a lelkiismeretes osztrákok a biztonság kedvéért magukkal vitték. A többiek elkezdtek füttyögni: meglátták a hajó legénységét felfelé caplatni a hegyre, persze azok a fütyülő szélben semmit sem hallottak.
A bocival próbáltuk eltolni a vitorlást a parttól, de nem nagyon bírtuk szél ellenében megtartani a 45 lábas hajót. Pár perc küszködés után kénytelenk voltunk feladni a mentőakciót: a hajó tőkesúlya koppant a sziklákon. A vitorlás 30 fokban az oldalára dőlve végre megállt alig pár méterre a sziklás parttól. Hiába is próbálkoztunk már: a 25 lóerős bocival megmozdítani sem bírtuk. Én már felkészültem a sziklákon széttörő hajó látványára...
Mire visszaértünk a Zephyrre megérkeztek a rendőrök. Valamelyik falubeli hívta ki őket rádión. Ezen nagyon meglepődtem, nem gondoltam, hogy a faluban van valakinek rádiója (akkor még ott nem működött a mobiltelefon). Edu hajóján ugyan volt rádió, de persze nem működött.
A rendőr motoros néhány perc veszekedés után könnyedén lehúzta a yachtot a sziklákról és a helyünkre kikötötte.
Este Saliban újból összefutottunk az osztrákokkal. Megköszönték a segítségünket és elmondták, hogy a hajójuk épségben, gyakorlatilag látható karcolás nélkül megúszta a kalandot.

Amikor tavaly ősszel Sukosanban átvettük a vitorlásunkat, a charter cég embere egy megdöbbentő adatot mondott: 12 hajójukból évente 1-2 fut úgy zátonyra, sziklára úgy, hogy csak külső segítséggel tudják levontatni a hajót.

Végre vizen!

Ma vízre raktuk Billabongot. Az egész felújításnak végre vége! A fájó derék lassan a múlté lesz. A kezemnek még kell pár nap regenerálódás... Már csak a maradék, ragaszkodóbb természetű maszkoló szalagot kell levakarni a fedélzetről. Mert ugye a fedélzetet is átfestettük, és nagyon jó lett! A kabinban lévő rendetlenséget és fél éves koszt leszámítva, kifutásra készre szereltem a hajót. Ha minden jól megy, jövő héten lesz az első vitorlázásunk :) vagy kabin porszívozásunk :(.

Billabong - állapotjelentés

Szépen haladok a tavaszi felújítási programmal. Múlt héten felkerült három réteg vízzáró epoxy festék a hajótestre. Hétfőn lefestettük a deck csúszásgátló felületét. Folytatás szerdán.

Bakony, Középső - Hajag

A hétvégén szárazföldi programunk volt: egy kis geocaching a Bakonyban (persze először hajófestés Füreden :). Középső - Hajag hegyre másztunk fel és a volt orosz híradós bázist néztük meg. Sajnos a normális bejáratokat már mind lehegesztették, csak egy bizarr, szűk csapóajtón lehetett volna lejutni a bunkerba, de mi azt inkább kihagytuk.

Balatonfüred, MVSZ kikötő

Most pedig anyázás jön.
Előrebocsátom, hogy nem a balatoni kikötőkben szocializálódtam, hanem az Adrián, ahol a kikötőket hajók kikötésére használják. Nem divatbemutatóra. Nem cicababamell-mutogatásra. Nem víkendház tárolásra. És nem luxusautó kiállításra.
Már az is érdekes, hogy a Balatonon egy 22 lábas hajó éves kikötői díja többe kerül, mint az Adrián jónéhány helyen vagy akár Franciaországban. Ehhez képest pedig a szolgáltatás színvonala a béka segge alatt van:

• A vizesblokk megfelelően kultúrált lenne egy tornateremben, de egy drága kikötőben finom szólva is elvárható lenne a szappanadagoló, kéztőrlő papír (ez mintha EU szabvány is lenne), ajtóval ellátott zuhanyfülke és hogy ne érjen bokáig a víz a zuhanyzó előterében. Továbbá szezonban akár naponta kétszer is ki lehetne takarítani a vizesblokkot.
• Főzési, mosási lehetőség nincsen.
  
• A daru egy vicc. Az Adrián a legputribb, legeldugottabb marinában is travel lift van.
• Nincs megoldva a veszélyes hulladék kezelése. Így tavasz tájékán nem én vagyok az egyedüli, aki mindenféle trutymóval kenegeti a hajóját, aztán a festékes - trutymós cuccokat kénytelen a sima kukába kidobni.
  
• Magasabb vízállásnál a fél kikötő víz alatt van.
  
• Az irodában a nagyságos asszony lehetne kedvesebb, és ne mondjon olyanokat a fizető kuncsaftjainak (akik összedobják neki a fizetésre valót), hogy "így is többet megtettem már, mint amit lehetett volna".
• Az éttermet inkább nem minősíteném. Mi tavaly inkább nem jártunk oda. Komoly türelemjáték volt egy ital kirendelése is.
  
• Ezen a színvonalas helyen rendszeresen tartanak világversenyeket, amikor is egyszerűen nem lehet elférni a kikötőben. Ilyenkor a parkoló és a vízparti beton sáv teli van hajókkal, de még a kikötő előtti parkolóban is sátrak és lakókocsik állnak. A WC-ben sorba kell állni... És itt akarják tartani majd a magyarországi olimpia vitorlás versenyeit! Röhejes!

A színvonalat és a tagok adófizetési szokásait jellemzi, hogy egy nyári hétvégén átlagosan három vadi új Porsche szokott itt parkolni. A Mercedeseket, BMW-ket és Jaguárokat megszámolni is kár. Szemlátomást az itt "vitorlázók" legfőbb tevékenysége a cicababák sétáltatása a mólón. Mondjuk a tűsarkú cipőben tényleg ügyesnek kell lenni, hogy ne zakózzanak el a deszkák közötti réseken.

Vrulje, a hínárpálinkás hely

Vigyázat!!! Súlyos egeszségkárosodás veszélye! A kikötőmoló egyben a kocsma terasza is! A kocsmáros minden kikötő hajót egy üveg hínárpálinkával fogad!

Vrulje a Kornati szigetvilágának egyik leghangulatosabb kikötőhelye. Különösen elő- és utószezonban érdemes felkeresni, amikor jó eséllyel csak mi vagyunk ott. A parti kocsmában frissen fogott halat, rákot és egyszerűbb húsételeket kapni. A kocsmárossal együtt kimehetünk a rákcsapdákhoz kiválasztani a vacsoránkat. Érdemes körbesétalni a "hatalmas" faluban, a házak álltalában helyi halászok nyári szállása. Az öböl előtt lévő dombra jól kitaposott ösvény vezet fel, tetejéről pompás kilátás nyílik a szigetvilágra.

Elhelyezkedés: Kornati sziget délnyugati oldalának középső részén található visszakunkorodó, mély öböl.
Pozició: N43° 48,624, E15°18,302
Kikötőhelyek: kb. 4-6 hely mooringgal a kocsma molóján. A többi molónál sekély a víz! Az öbölben további bolyás kikötőhelyek vannak.
Védettség: A mély öböl és a Koranti előtt húzodó szigetsor minden irányból jó hullámvédelmet biztosít. Bóra esetén az erős bukószél kellemetlen lehet. Vigyázat! Az öbölben a horgony helyenként szánthat. Erős szélben ne hagyjuk magára a hajónkat.
Díjak: számíthatunk a Kornati Nemzeti Park őreire (álltalában lehet alkudni velük). Ha a kocsmában pár sört betolunk, akkor már nem kell fizetni a kikötésért.

A horror csiszolás folytatódik

Egész hétvégét hajócsiszolással töltöttem. Kezeim még finoman remegnek a csiszológéptől. De legalább az undorító munka többségével készen vagyok. Már csak a hajótest hátsó harmadát kell glettelni, utána jöhet a festés.
A sok újgazdag között találkoztam néhány sorstárssal is. Egy középkorú úr napokon át csiszatolta a 25 láb körüli hajóját a bejárat mellet. És a legjobb: a Lucifer kapitánya irigykedve nézte munkálatainkat: szerinte a Billabong alja szinte tökéletes állapotban van Luciferéhez képest.