Zut nagyon jó hely. Az öből jól védett, a kikötőhelyek rendben vannak. Parton több étterem is van, a marinában pedig van egy kis bolt, reggelente friss péksüteményekkel. A vizesblokk is teljesen rendben volt.
Zut marina
A marina fölötti hegyről nagyon szép kilátás nyílik minden irányba, érdemes megmászni, kb. 15 perc alatt fel lehet érni.
Kilátás a Zut öbőlre
Bizikovica faluja
Golubovac öböl, a marina déli csücske
Kilátás Kornati - Dugi Otok irányába
Kornati
Gyenge hátszéllel indúltunk Ugljan felső csücske felé. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy engedtük Robit kormányozni. Ő előszeretettel elalszik vezetés közben - ezt csak onnan lehet észlelni, a hogy finoman elkezd horkolni.
Robinak ma nagyon meggyűlt a baja a pillangózással. Áthúzott, kitámasztott génuával nagyon kell figyelni, csak pár fok eltérést enged meg ez a beállítás. Ráadásul a gyenge szellő mindig pörgölődősebb, amit szigorúan le kell követni. Ha felélesedünk, akkor az orrvitorla kezd el csapkodni - ez spibummal elég vicces tud lenni - ha nagyon leesünk, akkor meg a bumm csap át - ami még rosszabb.
Robinak mindkét állapotot sikerült előidéznie, az egyik spontán halzolást pedig úgy adta elő, hogy nekem éppen előre kellet mennem valami kötelet elrendeznem a kabintetőn, amikor átcsapott a bumm. Egy tigrisbukfenccel vetődtem rá a bocira, fejem felett pár centivel zúgott el a vitorlarúd. Nem volt vicces.
Robi kormányoz
Kemény vitorlás élet :)
Száguldunk
Sajnos nem tarott ki egész nap a szél
Ugljan megkerülése után még egy kicsit vitorláztunk, majd elállt a szél. Iz-nél mégegyszer kitekertük a vásznakat, de a sziget alsó végéig sem tartott ki a lepkefing. Így motorral kellet továbbhaladjunk Zut szigetéhez.
Marina Zut
Újra tengeren! Ezúttal Maza, egy Gib' Sea 43-as fedélzetén. Csodás nyári idő, napsütés és nulla szél. A vásárlással és a hajó átvételével jól elszüttyögtünk, csak későn bírtunk elindúlni Biográdból. Motorral haladtunk északnyugat felé, cél Preko új kikötője.
Szárazföldi edzés Biográdban
Robi vitorlázik :)
Csapatunk egyik fele (már megint inni kell)
Kapitányunk, Ricsi éppen keményen dolgozik
Zsuzsa, Dönci barátnője
Mivel sajnos szél nem volt, ezért alternatív programokkal dobtuk fel a hangulatot. Dönci önként jelentkezett arra, hogy megszivassuk. Mindenképpen fürdeni akart a tengerben és ő maga kért meg minket arra, hogy egy kötélen vontassuk. Érdemes a következő három képen alaposan megfigyelni, miként fagy az arcára a mosoly, pedig a tengervíz kellemesen meleg volt. Sajnos nem tudtuk a tengerbe fullasztani, pedig nagyon keményen dolgoztunk rajta :)
Itt még jó poénnak tünik a vontázás...
... de itt már kezd gyanussá válni a dolog...
...ezek tényleg vízbe akarnak folytani engem?
Maza Prekoban
A prekoi marinát már fél éve hírdetik mindenfelé, de május végén még hivatalosan nem üzemelt. Az új molók már készek, de a vizesblokk és az iroda is zárva volt. Sebaj, kikötői díjért se jött senki!
Preko az adriai szigetvilág leghíresebb települése. Itt született ugyanis Ivo Masina, akinek mi évek óta nagy tisztelői vagyunk. Első utunk is az emléktáblájához vezetett.
Ivo Masina emléktáblája
Preko
Borult idő és 6-os, 7-es viharos szél fogadott Füreden. A 12 órás rajtig a hajót szereltük, dupla reff, kicsi orrvitorla került fel. A spit elő se vettük, ilyen időben már túl brutális a kis vitorlásnak. Rutinosan teljes vízhatlan felszerelésbe, gumicsizmába öltöztem.
Az északi oldalon, közvetlenül a zsűrihajó mellől rajtoltunk. Az első - és szerencsére az egyetlen balfaszságot a rajt után követtük el: a szereléskor a bummon tárolt spi rudat jól átkötöttük több helyen is a nagyvitorla reff köteleivel. Kisebb akrobata mutatvánnyal tudtam csak kibányászni a rudat a lekötözött nagyvitorla alól, közben sajnos elég sok időt elvacakoltunk.
A hátszél és a nagy hullámok rőpítettek minket Alsóörs felé. Az erős szélben a hajók kb. fele spinaker nélkül haladt, de így is láttunk néhány érdekes manővert, felluvolást. Sajnos egyre maradtunk le a mezőnytől, a viharos szél nem a mi vitorlásunknak kedvez.
Az Alsóőrs - Tihany távot szembeszélben kellet megtenni. A hajó oldalán ülve a szokásos ródeó-bika élményben volt részem: két kézzel kellet kapaszkodjak a vantnikba, hogy a hullámokon megbokrosodó hajóról bele ne essek a vízbe. Ez volt a legfárasztóbb része a versenynek, nagyon örültem, amikor végre Tihanynál elhaladtunk a bója mögött.
Innentől a füredi befutóig kellemes félszélben haladtunk. Végül is Yardstick III-ban harmadikok lettünk. A tavalyi időeredményünkre kb. negyvenöt percet rávertünk. Nagyon jó kis idénykezdő verseny volt.
Végre elszabadultunk Füredről! Tegnap áthajóztunk Balatonkenesére, az új kikötőnkbe.Két hete lestem az időjárás jelentéseket a kedvező nap kiválasztása miatt. Végül április 25-re esett a választásom, mert mindegyik forrás változóan felhős, száraz, csendes időt igért.
Még reggel is leellenőriztem az előrejelzéseket a www.met.hu, www.windguru.cz, www.meteo.hr oldalakon és a magát csúcsszupernak hirdető www.theyr.net-en: szél: D-DNY, max 10km/h, felhő max: 50%, csapadék: 0.
Feri jött le velem segédkezni, Judit és anyám az autó átszállítását vállalták magukra. 11-re értünk le. Teljes szélcsend fogadott, de teljesen be volt borulva. Emiatt elkezdtem szívatni magamat a Vetyerokkal. Kicseréltem a két motort, elmentem tankolni, stb. Persze az a vacak nem índult be. Fél órán keresztül rángattam, de meg sem moccant. Szerintem a gyújtásával lehet valami gond (a benzín folyt belőle rendesen), de nem vagyok hajlandó soha többé vacakolni vele.
Kb. 12:30-kor futottunk ki a kisebbik motorral. Ekkorra már mindenütt fekete volt az ég, időnként pár csepp eső is hullott. Valami kis vacak szél kerekedett, a zászlókat épp megemelte. Előszőr vitorlát sem akartam húzni, de a frissen felkapcsolt sárga viharjelzés gyanúra adott okot.
Menet közben szereltem fel mindkét vitorlát és egy rakat szerelvényt, amit még a daruzáskor elfelejtettem felrakni. Egy órát mentünk motorral, 8km/h átlagsebességgel. A szél még mindíg nagyon gyenge volt, de megpróbáltunk vitorlázni. Tök hátszélben, orrvitorla lobogás határon mentünk kb. 3-4 km/h-val. Aztán a szél egyre inkább északiasodott mi meg egyre délebre kezdtünk tartaní, így Alsóőrs magasságában halzoltunk egyet.
Az új csapáson eleinte hátszélben mentünk, majd ahogy a szél folyamatosan tovább fordult észak felé, mi is fokozatosan élesedtünk háromnegyed-, késöbb félszélbe. Ekkor már tisztán látszódott, hogy valami komolyabb időjárás van készülőben. A parton többfelé kisebb eső volt, de szerencsére minket nem ért el.
Csak orrvitorlával is 9-10 km/h-val haladtunk. Közben a hullámok is szépen megnöttek, igencsak kellet kapaszkodjak a motor újratankolása és beindítása közben.
Gond nélkül kötöttünk ki az új helyünkön. A cölöpözés nagyon kultúráltra sikeredett, mindenütt vannak pilotkötelek, az oszlopokon meg fülek, hogy a kikötőkötél ne csússzon le a vízbe. Sajnos a part elég alacsonyan van, ezért komoly tornamutatvány a hajóra való feljutás. Legközelebb viszünk le valami sámlit, hogy könnyebb legyen a ki- és bemászás.
Jövő pénteken ünnyepélyes kikötő megnyitó lesz, Robival jövünk.
