Csütörtökön Jancsival mentünk le Füredre összerakni a hajót. A kikötőben már óriási tömeg volt, minden lehetséges helyen versenyvitorlások álltak már. A molók belső öblében 10-15 hajó volt egymásra kötve.
Jancsi szerencsére még Pesten benevezett minket, így nem kellet több órát sorban állnunk a versenyiroda sátrában. Az Árbóckosár elé felállítottak egy VIP sátrat, pont a lehető legrosszabb helyre. Az ember vagy a parton szabadon hagyott fél méteres sávon kerülgette a sátorköteleket vagy az asztalok között szambázott a csomagjaival. Egyáltalán, minek kellet VIP sátor? Ki volt itt VIP???
Lucifert rutinosan egy óra alatt összeraktuk. Külön felfabrikáltam rá egy kapaszkodó rendszert az orrba. Szerelés közben kikötött mellénk egy B21-es. Az a kikötőhely olyannyira keskeny (normálsian nem is áll ott senki), hogy a farrcölöpöket szét kellet feszíteni, hogy be tudjanak állni. Jancsival húztuk be őket a partról, a kormányos srác a fém oszlopokkal kűzdött, a két leányság a kétoldalt a hajókat tartotta el. Az tisztán látszódott, hogy reggel csak utánunk, a mi helyünkről tudnak majd kiállni...
Pont, mire végeztünk a szereléssel és bezártuk a hajót, lecsapott a vihar. Brutális eső jött, alig birtam vezetni benne Alsóörsre menet. A 71-es úton több helyen tíz centiméteres víz állt.
Alsóörsön aludtunk Laciék nyaralójában. Lefekvés elött még benyomtunk egy adag paprikás krumplit majd beállítottam az ébresztőt reggel fél hatra.
Az előrejelzések szerint pénteken csendes eső és közepes erősségű, stabil észak-nyugati szél volt várható. Emiatt brutális mennyiségű ruhát vittem magammal. A szokásos vízhatlanon és trocken felsőn kívűl még két váltás ruhát és három pulóvert pakoltam a vadi új Gumotex márkájú vízhatlan zsákomba.
Reggel még kitartóan esett az eső. Szerencsére az idő annyira nem hűlt le, így rövid tanakodás után rövidgatyát húztam a vízhatlan alá. Csodák csodájára a kikötőbe érve az eső is elállt, bár az ég egész nap nagyon borús maradt.
Indulásnál a szokásos kavarodás volt a kikötőben. A legtöbb vitorlás motor nélkül próbált kievickélni, közben meg a nagyobb hajók és a motorosok szágolduztak mindenfelé. Legalább 20 motorcsónak volt a rajtvonal térségében. Többségük biztosan nem egyesületi vagy mentőmotoros volt. Miattuk teljesen felkorbácsolódott a Balaton amúgy tükörsima vize. Ez a gyenge szélben a kisebb vitorlásoknak nagyon rossz volt, mi is többször megtorpantunk egy-egy nagyobb motoros hullámától.
A szél nagyon gyenge, észak-nyugati irányú volt. Az alacsony árbócunk miatt nagyon fontos, hogy tiszta szélben tudjunk vitorlázni. Emiatt és a felülről jövő erősödésben bízva a rajtvonal északi végében próbálkoztunk a liberák és a trapézos hajók szomszédságában. A többség a déli oldalt választotta, ahol ugyan kicsit több volt a szél, de a sok egymásra torlódott vitorlás csak egymást zavarta.
A rajtunk viszonylag nyugodtan sikerült, bal csapáson tudtunk közvetlenül a bója mellett a part felé indulni. A Telebox libera meledtünk eléggé beragadt, vagy lekéshette a rajtott mert több hajóhosszal megelőztük és elkezdtük lekeresztezni :-) Sajnos a sportszerűtlen kollégáknak ez nem tetszett és bár útjogosak voltunk velük szemben egy "Húzzatok a picsába!" felkiáltással intézték el a dolgot. Attól, hogy egy vitorlás nagyobb, még pontosan ugyanúgy vonatkoznak rá is a vitorlás versenyzés szabályai, mint a legutolsó, leglassab Yardstick 3-as hajóra. A bunkó, sportemberhez nem méltó viselkedésük meg különösen bosszantó.
Almádiig az egyre gyengülő, forgolódó szélben leginkább a spinakker fel- és lehúzásával foglalatoskodtunk. A Fűzfői öbelbe érve aztán teljesen szembecsapott a szél és éles menetben tudtunk csak a kenesei bójára menni. Ennyit a beigért észak-nyugati szélről...
Kenese elött többször leállt a szél, a part alatt ráadásul átfordult dél-nyugati irányba. Kinos lassússággal kúsztunk a bója felé a mezőny sürűjében. Teljesen körbevettek minket a vitorlások, a zavart szélben alig haladtunk és nagyon nehezen tudtunk csak manőverezni. Egyszer rá is szorultunk egy nagyobb túrahajóra, amit alulról másik tíz vitorlás nyomott felfelé. Lehetettlen helyzet volt. Többször teljesen megálltunk, ilyenkor kormányerő nélkül sodródtunk valamerre. Nagy nehezen, az alattunk lévő vitorlásokat elengedve beálltunk legalulra és és egy szélfoltott kihasználva probáltunk harcolni a bójánál a belső helyért. Persze ez sem volt egyszerű: a bójánál álló, gyakorlatilag mozdulatlan és kormányozhatattlan vitorlások nem tudtak helyet adni nekünk és a nyomunka haladó többi szerencsés hajónak. Viszonylag kevés ordibálás után mindenki rájött, hogy nem tudnak neki helyet adni és türelmesen kivárta a sorát, amíg körbeevickélte a pályajelet.
Itt jegyezném meg, ebben a szituációban nagyon jól látszódott, mennyire nem ismerik a vitorlás versenyszabályokat a kapitányok. Normálisan a bójánál lévő hajóknak helyet kell adniuk a belülre érkező vitorlásoknak. Azonban ilyen helyzetben, amikor a pályajelnél lévő vitorlások tehetettlenek - a kivűlről érkező hiába kiálltja: "belső hely!" - neki kell elsőbséget adnia és mindent megtennie az ütközés elkerülése végett (Vitorlázás versenyszabályai, 18.2. (5))
A szél délnyugati irányba stabilizálódott és mi megkezdtük hosszú cirkálásunkat Siófok felé. Csak 4 órakor vettük a bóját, máskor ilyenkor már a Nyugati Medencében szoktunk hajózni.
Tihany felé továbbra is cirkálni kellett, de legalább a szél felerősödött egy kicsit. A félsziget elött 3-4-es szél volt, végre rendes sebességel haladtunk. A Tihanyi szoros megint rettenetes volt. Hatalmas lyukak a szélben, teljesen váratlan irányú befúlyások tették izgalmassá a kompok közötti szlalompályát. Hat óra lett, mire átértünk a Nyugati Medencébe.
Középvizen haladtunk éles menetben a gyenge, 1-2-es északnyugati szélben. A legtöbb vitorlás a déli partot választotta. Sokáig úgy tünt, bejött a számításunk. Több hajót is leelőztünk, példáúl az Opál nevű Yardstick 3-as kollégát kilóméterekkel hagytuk magunk mögött. Közben szélhiány miatt többször is megálltunk, illetve 90 fokos szélfordulók szórakoztattak minket. Naplementére Badacsony elé érkeztünk. A bajok itt kezdődtek...
Napnyugtakor a szél először teljesen megállt, majd délről frissült. Ez a parthoz közeli hajóknak kedvezett, az előnyünk szemmel láthatólag csökkeni kezdet. Egy örökké valóságnyi várakozás után végre mi is megkaptuk a friss szelet - délnyugati irányból! Ez azt jelentette, hogy cirkálhatunk Keszthelyig! Persze minden egyes takknál úgy tünt, még mindig a Fónyódi és a Badacsonyi kikötő bejárata között cirkálunk. Ráadásul szél inkább csak középvizen volt, rendszeresen hatalmas lavórokba sikerült bevitorláznunk. Elég izgalmas volt a sötétben haladni, rendszeresen keresztezve a szembejövőket és a másik takkon vitorlázókat. Az első fordulónál pont az Opál keresztezett le minket, aki alíg egy órája még több kilómeterrel volt mögöttünk. Több kivilágitattlan szellemhajóval is találkoztunk, mások meg karácsonyfát csináltak a vitorlásukból.
Este fél tíztől hajnali négyi tartott, mire eljutottunk Badacsonytól a keszthelyi bójához. A Keszthelyi öböl hozta a szokásos szélcsendes formáját. A legszörnyűbb az volt, amikor kb. egy kilóméterrel a bója elött teljesen elállt a szél és lepkefingokra vadászva tudtunk csak előre haladni. Egy szélfolt - maximum tízméter előremenet. Ráadásul mindegyik szélcsík másik írányból érkezett, emiatt állandóan forgolódni kellet. Ezt az utolsó kilómétert majd egy óra alatt tettük meg. Ez volt az egész verseny mélypontja. Én már nem bírtam idegekkel, plusz még totál elgémberedtem attól, ahogy egész éjszaka az orrvitorlát világítottam meg, így itt lefeküdtem aludni egy órára.
A bójánál közvetlenül elöttünk fordult Zorkó (másik Néva), de a 100 méteres előnyük behozhatattlannak tünt. De a Keszthelyi öbölből kifelé menet már legalább nem kellet cirkálni, spinakkert húzva csorogtunk Füred felé (micsoda optimizmus!). Még Györök elött összefutottunk a Fielin-gel is. Szegények legalább egy órával voltak lemaradva hozánk képest.
A Csuhé után stabilizálódott a szél: kifújt, egyes-kettes erősségú dél-nyugati szellő lengedezett. Szépen lassan lehúztunk a déli partra. A legtöbb vitorlás az északi oldalon haladt, páran próbálkoztak csak középen. Igazából eléggé együtt haladt a mezőny, nem nagyon tudott meglépni senki sem. Fonyódtól teljesen a part közelében haladtunk hátszélben. Laci nagyon jól belejött a spi kezelésébe, még Jancsi is megdicsérte, ami igazán nagy szó.
Ez a szakasz eléggé eseménytelen volt. Én próbáltam pihengettni, hogy este legyen elég erőm hazavezetni. Közben nagyon szép idő lett, kellemes meleg, napsütés és bárányfelhők. Ennél szebb időjárást egy hétvégi örömvitorlázásra el sem lehetne képzelni! De mi versenyeztünk...
Zorkót szép lassan behoztuk, egyvonalban haladtunk, kb. 3 kilométernyire egymástól. Tihany elött Jancsiban ördögi terv fogant (nem véletlenül hívják Lucifernek a vitorlását): közvetlenül a déli parton haladva tartani tudjuk Zorkót, majd ha Földvártól raum-os menetben megyünk fel a Tihanyi szorosba, akkor meg is tudjuk előzni. És a terv bevált! Zorkóra több, mint két kilómétert vertünk, mire átjutottunk a szoroson. Persze a cső megint nagyon vacak volt, nagyon legyengült benne a szél.
Legnagyobb meglepetésünkre Tihany mögött fújt a szél! Sőt, legalább hármasra felerősödött. Öreg-Tihanyig tudtuk tartani a spinnakert, akkor kaptunk egy nagyon csúnya befújást mire szépen leborultunk és elkezdtett a hajó felluvolni. Rekord idő alatt kaptuk le a spinnakert, megúszva így egy komolyabb katasztrófát. A Hajógyári öböl magasságáig negyedszélben mentünk, majd újból fordult a szél: az utolsó ötszáz métert megint spanakkerrel tettük meg. Délután háromkor futottunk be, 30 óra vitorlázás után.
Eredmény: 575 indulóból 444. lettünk. Yardstick 3-ban 32-ből 16. Fieling nagyon szépen ledolgozta a hátrányát és nyolc perccel utánunk befutott. Zorkóra végül is 12 percet vertünk.
[Fotók: www.kekszalag.hu]
