Szintkülönbség: +370m, - 670m.
Hans volt olyan kedves és a Tscheltscher Alpe-ra vezető földúton felvitt minket a Lumkofel oldalába kb. 1800 méter magasra. Mi is a földúton haladtunk tovább Joch-hoz, a Lumkofel keleti oldalán lévő nyereghez.
Természetesen tehenek voltak mindenütt, még 2000 méter magasban is. Ez a borjú volt a legkevésbé ijedős.
Joch. Kilátás a Tscheltscher Alpe-ra. Hans tartalék tehenei is itt legelésznek.
Lunkofel keletről. Sajnos a rossz idő miatt nem volt lehetőségünk a megmászására, pedig a Joch-ról kb. fél óra alatt fel lehet érni rá.
Joch-tól kelet felé haladtunk a Geierbichl-re vezető gerincen. A gerincen villanypásztor fut végig, ennek ellenére mindkét oldala teli volt rakva mezőgazdasági tányéraknákkal. Csak igen körültekintő módon lehetett leűlni.A Geierbichl csúcsán (2170m), háttérben Grubenspitz vonulata:
Grubenspitz (2671m) sziklaorma előbukkan a felhőből.
Geierbichl keleti gerince Millnazensattel irányába:
Eleinte a gerincen haladtunk...
...aztán jött az a nagyszerű ötletünk, hogy dél felé le lehet vágni az utat Millnazensattel felé. Kb. egy órás, igen fárasztó, nehéz harántolás után jutottunk el Millnazensattel-hez. Egy öreg feszület:
Millnazensattel és Riebnkofel keleti gerince.
Rosenköpf:
Lienzer Dolomotik egyik gerince:
Millnazenkogel és Geierbichl. Itt harántoltunk a 45 fokos meredekségű lejtőn.
Feszület Millnazensattel-nél:
Utunk utolsó szakasza a vadregényes Millnazenbach völgyében vezetett:
Hans volt olyan kedves és elénkjött a földútra, amikor elkezdett esni az eső, így viszonylag szárazon megúsztuk a kirándulást.
