...avagy, amikor nem úgy folynak a dolgok, ahogy kellene (a képen látható vitorlásnak semmi köze a történethez).Probléma: a charter hajó átvételekor az ember a fontosnak tünő dolgok (vitorlázat, kötelek, autopilot, mentőfelszerelések) tanulmányozása miatt elsiklik egy csomó lényegtelennek tetsző részlet felett. Tavaly ősszel mi ezt jól meg is szívtuk, pontosabban szagoltuk.
Az újabb hajókban egy EU környezetvédelmi direktíva miatt a wc-ket ellátják fekália tartállyal. Kikötőben ebbe a tartályba kell gyűjteni a kismackókat, aztán a nyílt tengeren szabadon lehet őket engedni. Egy csap szabályozza, hogy a szennyvíz egyből a tengerbe folyjon vagy a tartályban gyüljőn.
A hajó átvételekor mi sem törődtünk nagyon a wc-kel. Tudtuk, hogy működnek, talán be sem néztünk a fürdőkbe, csak hogy mielőbb kifuthassunk. Napokig nem is volt semmi baj...
A negyedik napon kezdett feltűnni, hogy mindenki, aki a hátsó wc-t használja, feltűnően büdöset termel. Eleinte ezt az anomáliát túlzott bélműködésünknek tulajdonítottuk, így nem is foglalkoztunk vele. De amikor az egyik lány mackós ugratásainkat meghallva égre-földre esküdözött, hogy csak pisilt, mi is gyanút, illetve szagot fogtunk.
Ekkor egyik önként vállalkozó matrózunk próbakakilást tartott, mondván, biztos a lányok nem tudják üzemszerűen használni a wc-t. Második pumpálására megütötte orrunkat újból az ismerős szag: a hajó oldalából, alig pár centivel a deck alatt sárgásbarna lé spriccelt ki.
Rájöttünk a döbbenetes igazságra: a fekália tartály megtelt és a trutymó a túlfolyón keresztül távozott, pont az orrunk elé.
A vészhelyzetet példás csapatmunkával hárítottuk el. Először is, mindenki nagyadag pálinkát vételezett, ki tudja, mi fog majd történni velünk wc szerelés közben. A hajó (szét)szerelése amúgy is kedvenc foglalatosságunk*. A fürdőhelyiség borító paneljait percek alatt eltávolítottuk és megtaláltuk a feketéllő, enyhén áttetsző szennyvíztartályt.
A tartály lefolyójának a kinyitása kisebb környezeti katasztrófát idézett elő: kb. 80 liter szar távozott egyszerre (szinte éreztük, ahogy a hajó megkönnyebbült), hatalmas barna foltot hagyva a tengeren. A fedélzeten percekig nem lehetett levegőt venni, a penetráns illatot a lengedező hátszél a kabinba is befújta.
Mikor magunkhoz tértünk a biológiai csapástól, újabb kellemes feladat várt ránk. A tartályt újból el kellet zárni és a wc-n keresztül telipumpálni vízzel (80 liter!), hogy kiöblitődjön. A második eresztés már csak kisebb károkat okozott az Adria élővilágában de mi ennek a szagától is percekig fuldokoltunk.
Még egy öblítésre volt szükség, hogy normalizálódjon a helyzet. Estére az erősödő sirokkó elfújta a büz maradékát is.
Tanulság: az első kábelfektetés után nézzük meg, jönnek-e a halak. Ha nem, akkor nagy baj van!
*Egy alkalommal egy lecsapott horgonycsörlő biztosíték miatt lelkes villamosmérnök útitársunk a kapitányi asztaltól az orrkabin elejéig lebontotta a hajó belsejét, hogy megtalálja, hol van elszakadva a vezeték :)
