2009. augusztus 8., szombat

Szárazon

Az idei nyaram nem a vitorlázásról szól. Első számú programszervezőm ez a kis huncut leányzó lett:


Dorka

Időközben világos lett számomra, hogy a gyerkőc és a vitorlás hajó egymást kölcsönösen kizáró móka, így szomorú szívvel, de meg kellet válnom Billabong-tól. Hét év óta először vitorlás - de nem vitorlázás - nélkül maradtam.

Érdekes pszichiátria kisérlet alanya vagyok: kiváncsian várom, mennyi ideig bírom ki új hajó nélkül. Mindenesetre a feleségemet megkértem, ha hallja, hogy egy vitorlás felől érdeklődnék telefonon, akkor azonnal, nekifutásból rúgja ki a kezemből a telefonkagylót. Tegnap a modellboltot már sikerült megúsznom, se autót, se hajót nem vettem, pedig erős izgalmi állapotba kerültem egy nagyon csábító Robbe vitorlás modelltől...

Legközelebbi vízreszállás: jövő héten három napos Duna evezős túra. Nyaralás és egyéb mókák miatt a YSIII bajnokság is kimarad, de a félsziget kerülőn már a Lucifer fedélzetén szeretnék lenni.

2009. május 17., vasárnap

2009. február 2., hétfő

Lemaradások

Végre volt egy kis szabadidőm és pótolni tudtam a lemaradásaimat:

Folyt. köv.! Tényleg!

2009. január 20., kedd

Adria 2008. ősz, 7.: Tribunj - Biograd

Robi megint kirándulással kezdte a napot: barátnőjével felmásztak a tribunji kálvária templomhoz és bejárták az egész óvárost. Lyukas cipőben ez komoly teljesítmény!

Sajnos a társaság kitalálta, hogy mennyire jó lenne még ma délután visszaindulni Pestre, ezért megint motoroznunk kellet. Pedig kellemes hátszelünk volt, csak egy kicsit gyengébb a kelleténél: kb. 4-5 csomóval tudtunk vitorlával haladni. Útközben több Elan 340-es versenyvitorlással találkoztunk. Ök vitorlával tartották azt a tempót, amit mi motorral mentünk. Amikor mi vitorlázni próbáltunk, ők brutálisan lenyomtak minket. Jól látszódott, hogy mekkora különbség van egy kényelmes túra- és egy versenyvitorlás között.

Prisnjak világítótornya - éppen felújítás alatt

Elan 340-es versenyvitorlás

Biogradnál a benzinkutnál a szokásos fejetlenség várt minket. negyedikek voltunk a sorban, a többi hajó töketlensége miatt pedig csak egy kútfejet lehetett használni. Ezért vagy egy órát tartott, mire megtankoltunk. Közben megjött az előre jelzett hidegfront. Nagyon látványos volt: ahogy megjött a bóra első hideg lehelette (szó szerint!), azonnal eltünt a napok óta tartó párásság. Több helyen esett is az eső, de mi kimaradtunk belőle, jól látszódtak távolban az alacsony esőfelhők és az eső "lába" is. Aztán estére megjött a brutális rosszidő is, hazafelé orkán erejű szélben, szakadó esőben és időnként hóviharban autóztunk.

Biograd

Adria 2008. ősz, 6.: Rogoznica - Tribunj

Reggelre végre megjött a napok óta várt sirokkó! Kellemes erősségű délkeleti szél fújdogált. Tökéletes hajtóerő Tribunj irányába. Egyszál génuával száguldoztunk, a hullámok kellemesen tolták a hajónk farát, időnként gyorsabban haladtunk, mint ahogy motorozni szoktunk. Az utolsó pár mérföldön egy kicsit csendesedett a szél a szigetek takarása miatt, de így is nagyon jót vitorláztunk. Pofátlan módon végig kisajátítottam a kormányt és nagyot élvezkedtem. Kár, hogy a többi nap nem volt semmi szél!

Tribunj

Tribunj marina

Tribunj óvárosa

Tribunj, óvárosi halászkikötő

2009. január 19., hétfő

Adria 2008. ősz, 5.: Hvar - Rogoznica

Világszenzáció! Robi felmászott hvari fellegvár tetejébe! Amikor megtudtuk hova készűl, először mentőt akartunk hívni. Robi kirándulni megy? Jobb esetben, este a kocsmáig lehet csak kicsalogatni, hegymászásról szó sem lehet. Meg különben is, ő már járt itt :)))

Robi és barátnője, Emma

A világgazdasági válságtól lesúlytott csapatunk

Időjárás változatlan, egész nap motorozás Rogoznicáig. Útközben elfogyasztottuk a krumpli maradékát, sűrűn emlegetve a kedves horvát vámosnőket.

Világitótorony a Gradina félszigeten, Rogoznicai öből bejáratánál

Rogoznica

Vitorlásunk: Lobel

Adria 2008. ősz, 4.: Korcula - Hvar

Vége a maratoni távoknak, a rohanásnak, végre nyugodtabb tempót vehetünk fel. Reggel mindjárt kétórás városnézést tartottunk. Robi és barátnője végigjárták az összes nevezetességet, mi inkább egy kávézóból figyeltük a város életét.

Szokásos nulla szél, motorozás. Egyetlen érdekesség a hajóforgalom és a világitótornyok fényképezése volt.

Robi a kormánynál, balra Zsolt, a kapitány úr

Split - Dubrovnik járat

Plocica világitótornya

Hvar a kedvenc adriai városom. Gyönyörő fekvése, ódon házai, hangulatos sikátorai és a főtere évek óta visszacsalogat. Nem is beszélve kedvenc éttermünkről, ahol most is egy hatalmas bélszínt kellet elfogyasztanom.

Hvar

Hvar, régi kikötő